Gida

Rollins a Slayer egyik lemeze kapcsán mondta egyszer, hogy a fejlődés egyes bandák esetében annyit tesz, hogy szar lemezeket kezdenek el írni. Nyílván ez így leírva nem túl vicces, viszont szépen magyarázza azt hogy egy adott zenekar korai dolgaiért nem csak elitkedésből lehet rajongani. Talán azért mert amikor a kutya sem ismerte teszemazt a Metallicát, talán könnyebben dönthettek aközött hogy mit akarnak vagy hogy mit kell csinálniuk, és leszarhatták az eladási statisztikákat.Ugyanez megvan “kicsiben” is. Gondolom nem csak a Nem Mind1 zenekar tagjai lennének meglepődve azon, ha a 2010-es lemezükön csupa thrash metál szerzemények szerepelnének, és talán az ilyen meglepetések, és tisztességes iparosmunkák miatt mondja Henry azt amit, és tegyük hozzá teljesen jogosan.És most itt van az Another Way új lemeze,- és akárcsak a Slayer is -, rácáfol a felvázolt elméletre.
Még második Elízbe szerettem volna írni egy pár sort amiben méltatom a Szertefoszló albumot, aztán ki tudja miért, a dolog elmaradt, de akkor azt akartam levonni konklúzióként, hogy az említett lemeztől képtelenség jobbat írni. Ezt egyébként most is fenntartom.
És most itt van az asztalon a Holtágak az Ártérben, az elmúlt egy hónapban úgy kábé negyven alkalommal hallgattam meg. Nagyon elkapott a hangulata.
A kivitelről nem szeretnék sokat áradozni, elég ha annyit mondok, egyszerű, és mindemellett gyönyörű. Tökéletes ábrázolása annak a felemás érzésnek, ami árad a lemezből.
Nem tudom, más ezt mennyire tapasztalta, de szerintem a zenekar lemezről lemezre kiábrándultabb, és sötétebb, és mégis tele van élniakarással.Még segítségért nyúl a mocsárból kiemelkedő, de lassan alámerülő kéz.Valami ilyesmi lehetne a Marina Revue 2009-ben. Némileg karcosabb a hangzás, ezt először kicsit visszalépésnek könyveltem el, de aztán rájöttem hogy marhaság, mert így még agresszívebb az egész.
A banda átesett néhány változáson, ami azért tükröződik is néhol..Az egyik ebből az új énekes, Máté, aki azért visz némi színt az énektémákba, és a hangja is passzol a zenébe, nem bontja meg azt.
A másik,hogy a zenekar nem ment tovább a Békés időkkel elindított úton, legalábbis úgy tűnik, mert ez a lemez némileg más. Komplexebb, néhol káoszosabb - főleg a dobtémák -, és pont annyit változott, fejlődött, hogy még mindig Another Waynek hívhassuk, de azért ne akarjuk az előző két lemezzel párhuzamba állítani. Emiatt azért kellett pár hallgatás,mire beért a lemez.
Ha valaki most megkérdezné, melyik az az aktív zenekar, amelyik méltán reprezentálná magyar viszonyokat, én talán őket húznám ki abból a képzeletbeli tarsolyból, talán azért mert úgy érzem, hogy ez a zenekar nem születhetett volna meg bárhol, csak Kelet-Magyarországon
(függetlenül attól, hogy azért akadna még erre a posztra érdemben néhány banda