Mivel nem túl gyakori dobosokkal interjút késziteni arra gondoltam,hogy miért ne csinálhatnák egyet Tibivel a Libido Wins dobosával,akit már elég régóta ismerek de még is kiváncsi voltam néhány dologra és utánajártam!
Gida:Mikor kezdtél el dobolni és zenekarban játszani?Mindig is a dobok vonzottak,vagy volt valami más is-gitár,hegedű,brácsa,doromb:)?
Ha jól emlékszem először 7 éve ültem dobszerkó mögé. Akkor egy X-Ray nevű, szintén kunszetmártoni es erősen felejtehtő zenekarban probálkoztam Lackóval együtt, akivel azóta is tart a lamour, így később együtt nyomtuk a Pánikban, most pedig az LW-ben és újonnan a Pusztában is. Legelőször, mikor a rock/punk zenével elkezdtem barátkozni, énekelni szerettem volna, mert semmilyen hangszerhez nem értettem, de sajnos, mint késöbb kiderült, az énekléshez még kevésbé értek. A dobokat csak azért választottam, mert az X-Ray-ből épp csak egy dobos hiányzott és akkoriban nem jelentett akadályt, hogy fogalmam sem volt, hogyan kell rajta játszani. Persze, azóta nagyon megszerettem ezt a hangszert és örülök, hogy így alakult. Mivel már régóta dobolok, sokszor eszembejutott, hogy kipróbáljam magam más hangszereken is. Nem titkolt vágyam, hogy egyszer egy punk-hardcore bandában visítozzam el azokat a szövegeket, verseket, amiket évek ota írogatok otthon, magamnak. Ezenkívül pedig nagyon szeretek gitározni. Igaz, hogy csak kvintet tudok lefogni, semmi mást, de imádom, ahogy torzít, sípol, visít es ordít a gitár, mikor nyúzom:) Hogy ezt hallgatni is jó-e, vagy csak csinálni, azt nemsokára mindenki eldöntheti, aki meghallgatja a Puszta demólemezét.
Gida:Volt pár közös bulink még amikor a Csak Semmi Pánikban toltad.Hogyan emlékszel azokra az időkre?Mennyire játszott fontos szerepet az életedben az a zenekar és most mennyire fontos a Libido Wins?
Ha röviden szeretném kifejezni azt, hogy mit jelentett számomra a Pánik, egyszerűen azt mondanám: Mindent! Tudom, hogy ez nagyon hülyén hangzik, de így igaz. 6 évig csináltuk azt a bandát, gyakorlatilag a komplett „tinédzser“ koromat erre áldoztam. Akkoriban a zenekar egy biztos pontot jelentett szämomra. Ha összevesztem a szülőkkel, felkúrtak a gimiben, elhajtottak a csajok, vagy akármi történt, próba akkor is volt minden pénteken és szombaton, ahol kidühönghettem magam, hogy aztán újult erővel vágjak neki a következő hétnek. Nagyon-nagyon jól éreztem magam abban a zenekarban és ahogy visszagondolok, azok az idők olyan felhőtlennek tűnnek. Az egész nem szólt másrol, csak a buliról, barátokról, meg, hogy jól érezzük magunkat együtt. Az LW teljesen más abból a szempontból, hogy most sokkal kevesebb szabadidőnk van. Szinte midnenki más városban tanul vagy lakik, ezért kevesebbet próbálunk. De ha egyszer összejövünk mindannyian, akkor kő kövön nem marad! Valamin egyfolytában sírunk a röhögéstöl. Nagyon jó velük lenni, imádom ezt a 4 hülyét:) Az LW zeneileg sokkal komolyabb, érettebb es összetettebb, többen ismerik es több helyre eljutottunk már vele. Nagyon sok szép emlék köt hozzá és ezért nagyon fontos a számomra. Hiányzik is most, mint a szemét.
Gida:A Libido Wins hogyan állt össze?Mert picit meglepi volt a régi stilusú punk Csak Semmi Pánik után egy ilyen dallamossabb vonal.
Igazából minket is meglepett ez a zenekar. Vagyis, hogy ez lett belőle. Eleinte csak egy kis mellékprojektnek gondoltuk a Pánik mellé, de annyira belejöttünk, hogy így maradt. Ugy állt össze, hogy Lackó- aki akkoriban a Pánikban énekelt- ki akarta magát próbálni gitáron is. Szerettünk volna valami gyors mocskot csinálni, amihez már csak egy visitozó bolond hiányzott:) Erre a posztra pedig egyértelmű volt, hogy Ädámot kérjük fel, aki osztálytársam volt még a gimiben és már régóta terveztük, hogy csinálnuk valamit együtt. Basszusgitárosnak pedig Gyöngyik „nekem mindegy“ Péter jelentkezett, aki előtte szintén a Pánikban tépte a húrokat. Ezután már minden adta magát es olyan jól müködött, hogy a Pánikot végül el is hagytuk. Most nyár óta pedig örömmel köszönthetjük Rádi Gabit is a soraink között, aki a Kids Like Us Records néven elhíresült behúzós zsidómaffia vezére. Eleinte ő akarta benyelni a zenekart, de aztán mi kebeleztük be őt a kiadójával, meg a rongyos kis életével együtt.
Gida:Milyen cuccaitok jelentek meg eddig?Sikerűlt több helyre elkűldeni?
Az LW pontosan 2008 eleje óta működik. Azóta megjelent egy 9 számos lemezünk Q.E.D címmel, egy split lemezünk a Nothing-al, rákerültünk egy Honest For Truth válogatásra és most nyáron felvettük a második lemezt, ami már ki van keverve es nemsoká elkészül a külseje is, hogy elkezdhessük terjeszteni. Ezen kívül pedig az első román utunkra összedobtunk egy limitált, 100%-ig D.I.Y kazit a Q.E.D számaibol, kicsit megkeverve, effektelve, összekötve, átkötve, új borítoval és címmel. Az, hogy sok helyre jutottak –e el a lemezeink, elég relatív. Ha azt nézzük, hogy kétszer voltunk Romániában turnézni és most Németországba is le akarnak minket szervezni, akkor nincs okunk panaszra. Viszont ha azt nézzük, mennyien szeretnek minket itthon, akkor siralamas a helyzet. Gabi a Kids Like Us-szal egyébkent elég jó munkát végez, örülünk, hogy ő ad ki minket.
Gida:Te most kint vagy németországban.Szoktál lejárni bulikra,vagy ott mennyire sikerűl nyomon követned az ottani undergroundot?Persze itt lehet szó bármiről,nemcsak hardcorepunk-ról.
Igen, ebben a félévben Németországban, pontosabban Münchenben tanulok. Eddig még csak egy koncerten voltam, de a suliban sikerült összeismerkednem egy-két emberrel, aki hasonló zenét hallgat, mint én, vagy éppen maga is zenél, szóval úgy néz ki, hogy mostmár lesz kivel koncertekre járnom. Ez a város hatalmas, ahogy neten néztem, minden héten akad valami, ami érdekelne, de eddig egyedül általában lusta voltam elmenni. Jó, hogy külön kiemelted a nem hardcore-punk undergorund-ot is. Személy szerint nagyon szívesen elmennék indie bulikra is és ahogy figyeltem, ez itt elég szorosan összefonódik a punk-kal. Vannak pl. olyan portálok, amik kifejezetten a punk es indie műfajokra alapoznak. Otthon nálunk ez nem egészen így van, szóval ezt érdekes volt látni. Még egy érdekesség, hogy itt a nagyobb vasútállomások újságárúsainál is be lehet szerzni egy-két nagyobb, vagy híresebb punk-hardcore fanzine-t. Ilyen pl. a Trust, ami már több, mint 20 éves és eddig 138 száma jelent meg. Nekem tetszett ez a lap, legközelebb is meg fogom venni. Ezenkívül pedig szívesen mennék még deutsch-hip-hop bulikra, mert régen, mikor még Magyarországon is csak a német Viva ment, nagyon bejöttek ezek a zenék. De hát sajnos ilyen körökből meg abszolút nem ismerek senkit.
Gida:A honvággyal mennyire sikerűlt megküzdened?
Szerintem a honvágy egy olyan érzés, amit teljesen soha nem lehet lekűzdeni. Néha elmúlik, néha visszatér, van, hogy gyengébb, van, hogy erősebb. Erről pont Neked irtam a múltkor. Nagyon hiányzik pár ember otthonról. A család, a barátok, a barátnőm és a zenekaraim. Hiányoznak azok a dolgok, amiket otthon szoktam csinálni, amik megnyugtatnak és mindig új erőt adnak nekem. Ilyenek pl. a zenélés, a kosárlabda edzések, a hétvégi kocsmázások és így tovább. De kifejezetten Magyarország, vagy éppen Kunszent, nem hiányzik egyáltalán. Legszívesebben fognám az előbb említett embereket és átteleportálnám őket ide hozzám. Szeretem ezt a várost és ha ők is itt lennének, azt hiszem minden tökéletes lenne. Egyébként érdekes, hogy az ember eltölt egy kis is időt az otthonától és az addigi életétöl távol és egy idő után furcsa dolgok kezdenek el hiányozni. Ezt úgy értem, hogy a család, barátok, barátnő mindig hiányzik, de pl. múltkor, mikor koncerten voltam elkezdtek hiányozni a magyar zenekarok. Hiába volt atom a hangzás és profi a zenekar, ahogy néztem őket, az járt a fejemben, hogy ezek az emberek nem ott nőttek fel, mint én, nem azt érzik, amit én. Ezért tulajdonképpen a hasonló zenei ízlésen kívül semmi közös nincs bennünk. és eszembe jutott, miylen jó lenne megnézni, a Saw-t, az Another Way-t, vagy Nothing-ot, mert ezekkel valahogy sokkal jobban tudok azonosulni. Mostanában pedig, hogy megint visszatért a hűvös, de szép őszi idő- mert, hogy eddig havazott:) –elkezdett hiányozni a biciklim. Ez a város tényleg nagyon szép és sokszor eszembe jut, milyen jó lenne itt bringázni egyet.
Gida:Pár mondatot tudnál mondani Kunszentmártonról?Megvan még a Malom kocsma?:) Egyébként gecijó hely volt az!
Sokat gondolkodtam rajta, mit is válaszoljak erre a kérdésre. Hogy Kunszent a semmi széle? Vagy a semmi közepe? De végül rájöttem, hogy ez a város maga a Semmi. én azóta szeretem, mióta általános iskola után elkerültem onnan es csak hétvégente, vagy szünetekben vagyok otthon. Szóval hazamenni nagyon jó oda, de aki ott marad, annak vége. Elsüllyed a semmiben és a tipikus magyar kilátástalanságban. Nekem fontos ez a hely, mert ott van szinte mindenki, akit szeretek, de később semmiképpen nem szeretnék ott dolgozni és lakni. A Szélmalom kocsma pedig, hála a színvonalas vendégeknek és a nagy bevételt hozó koncerteknek kb. fél évvel azután, hogy elkezdtünk oda koncerteket szervezni, be is zárt. Pontosabban tulajt cserélt és azóta két hetente diszkó van benne. De azt a hangulatot szavakkal nem lehet leírni, ami ott uralkodik. Az ember azt hiszi, ilyen csak a filmekben létezik. Ha fel kéne sorolnom a magyar nép reménytelenségének jelképeit, a kemping bicikli, a svájci sapka és a kőbányai után, tuti, hogy a falusi diszkót mondanám. Ott ténlyeg van
Gida:Van egy másik zenekarod is,a Puszta.Erről légyszives pár mondatot árulj el,tagok,zene,szövegek,stb.!
A Puszta az én legújabb szerelmem és szenvedélyem. Mivel Kunszenten nem sok ember hallgat hasonló zenét, mint mi és amúgy is nálunk a zenekarozásban mindig a barátság volt az elsődleges szempont, így a tagság nem sokat változott az LW-hez, sőt a Pánikhoz képest sem. Az újdonság inkább a hangszercserékben és a zenében keresendő. Itt ugyanis Lackó, az LW gitárosa dobol, én pedig gitározok és vokálozok. Petyóka még mindig a sarokban mosolyog, miközben a basszusgitárját nyúzza és ilyenkor jó ránézni, mert tudom, hogy a zenélés az egyetlen dolog, ami még valamennyire érdekli. A Puszta koncepciója, hogy a 80-as, 90-es évek hangulatát idézö egyszerű, gyors és nyers punk zenével, viszont annál kidolgozottab szövegekkel probálja visszaadni az átlag magyar ember mindennapi félelmeit, a reménytelenséget és a kilátástalanságot. Visszatérő motívumok az egzisztencia bizonytalansága, a családok széthullása és az alkoholizmus. Az egész produkciót pedig Zoli koronázza meg, aki nem énekel, nem is kiabál, inkább hőbörög és közben nagydarab testével úgy ugrál, püföli a levegőt, mintha épp egy kocsmai verekedés kellős közepén lenne. ő egyébkent már régóta jó barátunk és jobb embert, azt hiszem keresve sem találhattunk volna nála erre a posztra. Mielőtt eljöttem otthonról felvettünk egy demót, ami elvileg nemsoká napvilágot is lát, szintén a Kids Like Us gondozásában.
Gida:Kajás kérdés:Lángos hungary módra vagy német sör és virsli?:) Nyugodtan mondhatod a sört és a virslit:)
Nekem ízlik a tipikus bajor fehérvirsli, édesmustárral és vastag, puha sóspereccel.
Na meg a sör sem rossz, de a magyar lángos akkor is verhetetlen.Sajtos-tejfölös, amit a piacon veszel, még meleg, mikor hazaviszed és langyos, gyenge, fekete teával kiséred. Zseniális! Tehát ebben a kérdésben nálam a magyarok győztek:)
